Öreg autó, nagy haszon – Flipping Bangers
Van valami eredendően vonzó abban, amikor két ember úgy dönt, hogy otthagyja a biztos alkalmazotti létet, és a saját feje után megy. Pontosan ez történt Will Trickett-tel és Gus Gregoryval, a "Flipping Bangers" (magyar címén: Öreg autó, nagy haszon) két főszereplőjével: két angol autószerelő, akik felmondtak, kibéreltek egy műhelyt, és onnantól kezdve senki más nem szólt bele, hogyan dolgoznak.
Az alapkoncepció: vegyél olcsón, add el drágán
A műsor receptje egyszerű, mégis addiktív: Will és Gus vesznek egy ütött-kopott, sokszor évek óta mozdulatlanul álló használt autót, majd öt munkanap – tehát pontosan egy hét – alatt annyira felhozzák, hogy a duplájáért tudják továbbadni. Nincs hónapokig tartó, tökéletességre törekvő restaurálás, nincs korlátlan büdzsé: gyors, praktikus, néha kapkodó munka zajlik, aminek a tétje nagyon is valódi, hiszen a saját pénzükről van szó.
Az autóvadászat
Minden epizód azzal indul, hogy a fiúk kiszemelnek egy potenciális jelöltet – az interneten, eBay-en, apróhirdetésekben, vagy néha egyszerűen egy ismerős tippje alapján. Amint megvan a célpont, Will ütött-kopott Land Roverje és a mögé akasztott utánfutó indul is a helyszínre. Az autók állapota pontosan tükrözi azt a pár száz fontot, amit érte kérnek: volt már, hogy egy Golf csomagtartójában utazott a motor, és volt olyan darab is, ami évtizede nem mozdult a helyéről. Az alkudozás maga is a műsor egyik szórakoztató része – néha sikerül lealkudni az árat, néha viszont annyira fellelkesülnek, hogy hazafelé menet saját magukon nevetnek, amiért ennyit fizettek egy roncsért.
A műhely és a munkamegosztás
Az első két évadban egy rendesen felszerelt műhelyben dolgoztak, a harmadik évadtól viszont egy jóval szerényebb helyre költöztek: az iroda egy lakókocsi, a mosdó nem is mindig működik, emelő pedig egyáltalán nincs – a két oldalt konténerek zárják, tetőt húztak rá, és ennyi. Ez a spórolós, rögtönzött hangulat különösen jól illik a műsor egészéhez.
A munkamegosztás a páros két karaktere köré épül: Gus általában a mechanikai munkákat végzi, Will hegeszt, fest, és meglepő módon nagyon ügyesen varr is, ezért a kárpitok szinte mindig az ő asztalán landolnak. Az alkatrészbeszerzés is jellemzi őket – Gus a Mini One Cabrio-jával nyugodtan intézi a dolgát, míg Will alkatrészvadászata inkább válik vígjátékba illő jelenetsorrá, ahol minden dobozba benéz, mindent leejt, és bár mindig megpróbál alkudni, ritkán jön ki neki kedvezőbben.
Az eladás pillanata
Amint az autó begurul a műhelybe, azonnal fel is kerül az eBay-re – természetesen úgy hirdetve, mintha makulátlan állapotban lenne. A gyakorlatban ritkán kel el pontosan az induló áron, de vevő szinte mindig akad, még ha az eredetileg tervezettnél alacsonyabb áron is. A haszonkulcs jellemzően 500-1500 font közé esik autónként – ami, ha az ember beleszámolja a műhelybérleti díjat és a napi megélhetést, elég szoros gazdálkodásra utal. Nem meglepő, hogy a rajongók szerint a tévés fellépti díj legalább annyira tartja el a duót, mint maguk az autók.
Miért szerethető ez a műsor?
Will és Gus nem a tökéletes szakemberek imázsát építik – éppen ellenkezőleg, esendő, szerethető karakterek. Will figyelmetlensége miatt állandóan elejt valamit vagy elszúr egy apróságot, Gus pedig folyamatosan beveri a fejét valamibe, miközben megfontolt, nyugodt személyiségként igyekszik a projektet mederben tartani. Ez a fajta, minden csillogástól mentes, valós élet-közeli hangulat az, ami miatt a "Flipping Bangers" jóval szerethetőbb, mint a nagy költségvetésű amerikai autós műsorok többsége – itt nincs Hollywood, csak két srác, egy rozsdás Land Rover és a következő heti bérleti díj.
A harmadik évadban egyébként olyan érdekes darabok kerültek terítékre, mint a Rover MGF, a Fiat 126, a Triumph Herald, egy Rolls Royce, a Mercedes SLK 230, egy VW Golf Mk1 Clipper, Citroën 2CV, Audi 100 Avant, Ford Orion Ghia, Toyota Sera és egy Land Rover Freelander – jól mutatva, hogy a duó szinte bármilyen kategóriában otthonosan mozog, a klasszikus kisautóktól a luxusmárkákig.
