Richard Hammond műhelye

Amikor a Top Gear, majd később a The Grand Tour triója szétvált, mindenki kíváncsi volt, ki mihez kezd magával. Jeremy Clarkson gazdálkodni kezdett a Diddly Squat farmon, James May a gin-főzés és a barkácsolás felé fordult, Richard Hammond pedig visszatért ahhoz, amiért valójában a rajongók megszerették: az autókhoz, csavarhoz, olajos kézhez. A Richard Hammond műhelye (eredeti címén Richard Hammond's Workshop) című sorozat pontosan erről szól – arról, milyen egy klasszikus autós vállalkozást beindítani a kamerák kereszttüzében.

Miről szól valójában a műsor?

A koncepció megtévesztően egyszerű: Hammond a saját pénzéből és a saját nevével alapított egy valódi restauráló céget, a The Smallest Cog-ot, és a kamerák szó szerint mindent rögzítenek, ami a műhelyben történik – a sikeres projektzárásoktól kezdve a pénzügyi rémálmokig. Nincs forgatókönyvezett vetélkedő, nincs stúdiós beszélgetés: a nézők egy valódi, botladozó kisvállalkozás mindennapjait látják, tele klasszikus Land Roverekkel, Jaguarokkal és egyéb régi angol autókkal, amiket a csapat újjávarázsol.

A műhely Herefordshire-ben, a Rotherwas Industrial Estate-en található, tehát nem egy kitalált forgatási helyszínről van szó – ez egy létező, bejegyzett cég, amelyben Hammond mellett Neil Greenhouse és fia, Anthony Greenhouse a műhelytechnikusok. Ez a családias, mindössze néhány fős csapat adja a sorozat egyik legszerethetőbb vonását: nincs itt nagyüzemi gyártósor, minden egyes autó egyedi, kézzel végzett munka eredménye.

Ki az a Richard Hammond?

Aki követte az elmúlt két évtized brit autós műsorait, annak nem kell bemutatni Hammondot. A Top Gear egyik legendás műsorvezetőjeként vált világhírűvé, majd Clarksonnal és Mayjel együtt a Amazon The Grand Tour című sorozatában folytatta a bolondozást. Közben olyan pillanatok is fűződnek a nevéhez, mint a 2006-os majdnem halálos rakétaautós balesete, vagy a 2017-es Mozambikban történt elektromos autós zuhanása – vagyis Hammond köztudottan nem fél a kockázattól, sem a fizikai, sem az üzleti értelemben vett kockázattól.

A műhely-sorozatban ez az énje kerül előtérbe: nem a vagánykodó tesztpilóta, hanem a vállalkozó, aki saját tőkéjét és hírnevét teszi kockára azért, hogy egy szenvedélyből üzletet csináljon. Ez a sebezhetőség az, ami igazán érdekessé teszi a műsort a megszokott, csillogó autós tartalmakhoz képest.

Mi teszi élvezetessé?

• Őszinteség a pénzügyekről – a sorozat nem szépíti, hogy egy kisvállalkozás beindítása mennyire kockázatos. Hammond a saját klasszikus autógyűjteményének egy részét is eladta, hogy fenntartsa a céget, és ezt a döntést a kamerák előtt hozta meg.
• Valódi szakértelem – a Greenhouse páros nem statiszta, hanem a szakma krémje, így a restaurálási munkafolyamatok technikailag is hitelesek, nem csak show-elemek.
• Emberi történetek – minden autó mögött egy tulajdonos, egy család vagy egy régi emlék áll, és a sorozat ezekre a személyes szálakra is időt szán.

Emlékezetes projektek

A sorozat egyik legmeghatóbb epizódja egy régóta a család tulajdonában lévő, romos állapotú klasszikus Land Rover felújítása volt, amit a tulajdonos generációk óta őrzött, mire végre pénzt és időt tudott szánni a helyreállítására – a csapat munkája nyomán az autó szó szerint új életre kelt. Egy másik emlékezetes szál egy régi sportkocsi restaurálása volt, ahol a műhelynek váratlan alkatrészhiánnyal és komoly határidőcsúszással kellett megküzdenie, ami remekül illusztrálja, hogy a valóságban egy ilyen projekt ritkán megy a tervek szerint.

Miért érdemes megnézni?

A Richard Hammond műhelye nem egy újabb csillogó autós showműsor, hanem egy őszinte, néha kifejezetten drukkolós dokumentumsorozat arról, hogyan lesz egy hobbiszintű autórajongásból valódi, működő – és korántsem mindig nyereséges – vállalkozás. Aki szereti a klasszikus brit autókat, a kézműves szerelőmunkát, és Hammond önironikus, közvetlen stílusát, garantáltan megtalálja benne a számítását.