A katalizátor korszaka 1985-ben kezdődött az Opelnél. A neve egykor a kémiába került, mint az ártatlan ókori görög szó, amely a feloldót jelent. Most ez egy szlogen volt a legkülönbözőbb politikusok számára, és kihívás volt a fejlesztők számára világszerte. 1985-ben már senki sem gondolt az ókori görögökre vagy a kémiatanárra. 37 évvel ezelőtt a figyelem inkább az Opel Ascona 1.8i-re irányult, amely az első német autó volt, amely speciálisan az európai piacra kifejlesztett katalizátort tartalmazott. Korábban csak amerikai katalizátorokat szereltek fel.
Később a teljes Opel flotta követte
december 7-én a Rajna-vidék-Pfalz tartományban a rendőrség megkapta az első gyártott Ascona 1.8i-t szabályozott háromutas katalizátorral. A következő évben az Opel katalizátorokat mutatott be a teljes modellpaletta számára – a Corsától, Kadetttől és Asconától a Rekordig, Monzáig és Senatorig. A német gyártó így az első európai márka volt, amely háromutas katalizátorokat kínált alapfelszereltségként.
A katalizátorok nem egyformák
Az Opel mérnökei számára az első perctől kezdve egyértelmű volt, hogy az európai közlekedési viszonyok olyan technológiákat is igényelnek, amelyeket Európára szabtak. Ezért kifejlesztettek egy katalizátort kifejezetten az európai vezetési körülményekhez. Ez nemcsak a megfelelő katalizátort – később „Kat” becenevet kapta – magában foglalta az autó „belső szerveinek” bonyolult műveletét is.
A konverter sok hőt bocsát ki, amikor eléri a 600 Celsius fokos üzemi hőmérsékletét. A hőérzékeny alkatrészeket és az utasteret ezért hőpajzsokkal kellett védeni. A katalizátor hatékony működéséhez elektronikusan szabályozott befecskendezésre és sokféle vezérlésre volt szükség, ami további módosításokat tett szükségessé. Még az üzemanyagtartály betöltőcsonkját is át kellett tervezni, nehogy a vezetők véletlenül ólmozott benzint töltsenek fel ólommentes benzin helyett.
Egymilliárd német márka a Katalizátorért
Az Opel több mint egymilliárd német márkát fektetett be a tervezésbe, és mérnökök százait alkalmazta katalizátorok és alacsony károsanyag-kibocsátású hajtásláncok fejlesztésére. A vállalat 100 millió DM-et fektetett be új próbapadokba és tesztberendezésekbe csak a tartósság és a nagy sebességű tesztek érdekében. Az új létesítmények között található egy 13 emeletes, hermetikusan lezárt “áztatótorony”.
Ebben az épületben egyszerre több mint 130 jármű készíthető fel a károsanyag-kibocsátási tesztre. A tényleges tesztek előtt bizonyos szabványokat be kell tartani, amelyek az eredmények összehasonlíthatóságához szükségesek. Minden autót legalább tizenkét órával előtte a toronyban kell leparkolni, 20-25 Celsius fokos hőmérsékleten.
Az auto.de cikke nyomán
